2. Évad: 3. Rész

                                                        Harry Styles 

 Annyira elegem van már, hogy mindig úgy kell ugráljak ahogy Dave mondja..Most tölthettem volna egy kis időt Louisal, de az utolsó napomat se szánhatom arra, kit szeretek! Kegyetlen!

- Harry.Van valami baj?- húzta fel magát ülésbe az ágyon, gyönyörű kék szemei engem pásztáztak. Ha olyan helyzetben lennék, amilyenben nem vagyok, játszottam volna kicsit az agyával, perverzebb oldalamat mutatva neki.. De ez nem éppen az a pillanat.

- Nem, de én megyek..Dave írt, hogy a reptéren kell legyek..

- És ez nem baj..?- kérdezett vissza, csalódással szemeiben..Rosszul fogalmaztam, de már úgyis mindegy..

 Közelebb léptem és leültem mellé. A földet figyelgette, arcát a beszökő nap világította meg..Nem akarom őt itt hagyni! 

- Louis..- sóhajtottam, egyik tenyerem térdére téve, ő pedig rám nézett. Szemei könnyesek voltak, jól tudtam, hogy ez a búcsú utolsó pillanata, mert nekem innen haza kell mennem és ő nem láthatja a pisztolyokat és hasonló dolgokat amiket elrakok.. Csak jobban megijedne és talán félne is utána tőlem.- Ne sírj, kérlek! Két hónap, nem két év..kibírjuk! Utána pedig minden rendben lesz!

 Nemlegesen rázogatta fejét miközben arcomat nézte. Látszott rajta, hogy feszült. Ő sem akarja ezt, tudom, hogy ő szeret a legjobban. 

- Mi..Mi az, hogy minden rendben lesz? Szerinted a munkád, ami valójában gyilkolás, nem fog minden boldog percünkbe belerondítani? Harry..Ahj..Csak annyit tegyél meg, hogy nem mész el! Maradj itt velem, elintézzük, hogy a húgodat ne bántsák és utána megkérjük, hogy pakoljon hozzánk..- ajánlotta fel sírva..

- Dave egy akaratos köcsög..Ez nem menne..Louis, mennem kell, értsd meg!

- Jajj!- ugrott fel idegesen mellőlem majd megállt előttem..- Ha szeretnél, nem mennél el! Itt lennél velem, s megpróbálnád azt, amit mondok! De nem szeretsz, akkor csak kihasználtál! Soha sem szerettél igazán, azért tudsz így itt hagyni! Megkérdem "Van valami baj?" te meg rávágod hogy "nem".. Ha ez neked nem okoz bajt vagy esetleg annak a kis szívecskédnek fájdalmat, az elég szomorú..- idegeskedett.. Annyira rossz volt ezeket a mondatokat hallgatni.. Én nem szeretem? Ha nem szeretném, akkor ezelőtt húsz perccel nem mondtam volna neki.- Mondjuk, egy bérgyilkostól mit is várok..- Hangja elcsuklásával, hátat fordított és kiment..Épp kikötött a hajó így kitudott menni..- Szaladj Dave-hez.. Szopd le, vissza se gyere! Nem érdekelsz!.

  Kifele sétáltam a reptérre, a bőröndöt húzva magam után.. Louis mondatai jártak az eszemben.. Azt hiszi, hogy nem szeretem, hogy soha sem szerettem.. Aztán a fejemhez vágja a munkám..Pedig nagyon jól tudja, hogy nem szeretem csinálni és már elmeséltem neki, hogy miért kellett ilyenbe belefolynom.. S utána bevágja, hogy vissza se jöjjek meg hogy nem érdeklem.. Azt hiszi akarok valamit Davetől? Sohasem hallottam még, ennyire trágárul beszélni.."Szopd le!" - hát ez nagyon nem Louisra vall, de most rá emlékeztet..Annyira nem így képzeltem el, az utolsó együtt töltött perceket..Lehet, hogy már ha visszajövök, mással lesz azért amiért elmentem..? Istenem..De ha szeret, akkor nem lesz képes mással lenni, mást ölelni, mást csókolni, másnak mondani, hogy "szeretlek!"..Kifog tartani..!(?) A reptér egyik legeldugottabb kis sarkába kellett mennem, mindig ezen a helyen találkozunk, ha utazunk valamerre.. Már távolról láttam Dave és Brad széles mosolyát.. Én sajnos nem tudtam mosolyogni..Hogy is tudnék, mikor most kaptam néhány nem kért mondatot Louistól és ott kellett hagyni őt? Dve és Brad elé lépve, nyújtottam a kezem egy kézfogásra, mire gúnyosan felnevetett és a kabátja alá nyúlt..Mh...Mennyire jó lenne, ha Louis nyúlt volna így az én kabátom alá ölelkezés közben..Már most hiányzik..
- Styles..! Ég veled!- vigyorgott, majd egy erős fájdalmat éreztem oldalamban s onnantól sötét minden..

2. Évad: 2. Rész

     Sziasztok!
Visszatértem, mely remélem, hogy nektek csak öröm.
Viszont sajnálva veszem észre, hogy csökkent az olvasók létszáma,
illetve vissza jelzés is kevéske jön.. Sebaj! Majd hátha visszatérnek a régi olvasok! Nem nagy durranás ez a rész, de a következő ebből a részből fog kiindulni.. Nem rövid, remélem ez is csak jó nektek!
A design még nincs kész, mert lassú a gépem, de rajta vagyok az ügyön.
  Jó olvasást!                              

                             

                                       Harry Styles 

  Egy nagy hajót béreltem ki magamnak és Louisnak. Nem vagyok az a romantikus fajta srác, talán nem is leszek soha! De ezt a dolgot nem is a romantika miatt tettem, pedig tudom, hogy Louis elég régimódi is tud lenni és vágyik rá. Semmi kétség nem fér bele, ő a legszebb dolog az életemben, most mégis fájdalmat kell majd neki okozzak. Még néhány órája volt, mikor megígértem neki, hogy nem hagyom el soha. Viszont még ő aludt, nekem jött egy SMS miszerint Dave és Brad nem nyugszik. Fenyegetőztek Louis életével, mi már elég volt ahhoz, hogy teljesítsek nekik, de még ez sem volt minden! Leírták, hogy ha nem teszem azt, amit ők kívánnak, húgom élete is bánhatja. 

   Én nem is voltam vele tisztában, hogy él még a húgom.. Londonban és kisebb falvakban is az én nevem cseng, miszerint meggyilkoltam szüleim és húgom, de ez nem így zajlott. Szüleimet teljes szívből szerettem, de olyan tizenhat éves koromra, köddé váltak. Onnantól se a szüleimről, se a  húgomról nem tájékoztatott senki.. Már abban sem voltam biztos, hogy élnek, de ezek szerint mégis! 

    Brad a legmocskosabb az egészben, hisz ő jó barátja volt Louisnak, mégis hátat fordít neki, s belemegy a piszkos játszmába. Az ajánlat az, hogy én itt hagyom Londont és elmegyek velük Bradfordba, magára hagyva itt a nagyvilágban Louist. Bradfordba is csúnya ügyeket kell menni elintézni, magyarán mondva; Gyilkolni, fenyegetőzni, pénzt beszedni. Szívem szerint, nem mennék sehova, elegem van már a gyilkolásból és az összes ilyesmiből, de itt Louis és a húgom élete a tét! Két olyan ember élete, kit szeretek és nem akarok soha többé elveszíteni. Most, ha minden jól megy, akkor van rá esély, hogy találkozzak a szüleimmel és húgommal..

- Ez csoda szép, Harry!- nézett körbe a hajón Louis. Valóban tetszett neki, látszott az arcán. Annyira jó dolog benne az, hogy minden kis apróságnak is tud örülni..Pedig neki mindenből a legjobb járna..

- Tetszik?- kérdeztem vissza feleslegesen, majd átkaroltam és jó szorosan magamhoz húztam. Érezni akartam utoljára a csókját, az érintését, az illatát..Nem akarom itt hagyni. 

- Nagyon..- fúrta fejét mellkasomba, láttam, hogy mosolyog. Elmosolyodtam gyerekes kis tettén és hajába pusziltam. - Olyan jó, hogy örökre itt vagy nekem..- szemeimbe nézett, majd meghasadt a szívem.."Örökre itt vagy"- ha tudná, hogy holnap reggel mennem kell, akkor nem így gondolná. Holnap reggel, mindennek vége.. Legalábbis egy darabig, igen! Egy vagy esetleg két hónap, de nekem biztos vagyok benne, hogy egy örökké valóság lesz!

- Mhh.. Örökre..Bárcsak az "örökre" szó, nem csak egy napot jelentene..- gondolkodtam el hangosan, a földet pásztázva. Louisra néztem, ki összeráncolt szemöldökkel figyelt engem.

- Most nem értem..

- Louis..! Holnap itt kell hagyjalak..- ráztam a fejem, általában ezt teszem, ha ideges vagyok. Louis még mindig értetlenül nézett felfelé rám, gyönyörű kék szemei csalódással és kíváncsisággal voltak tele..- Dave újra felbukkant és a te életeddel fenyegetőzik..Mennem kell vele Bradfordba..- simítottam végig hátán.- Muszáj lesz, mert tudod milyen! Mindenre képes! Nem fogom hagyni, hogy keze ügyébe vegyen téged! Abba belehalnék! Maximum két hónapig távol leszel tőlem, de utána minden rendbe jön..

- Miket beszélsz, te? Mh? Szerinted, az normális, ha megint elengedlek? Elmész gyilkolni, hisz csakis ezért hívhat, én pedig üljek itthon és várjalak ki? Az ötvenes években vagyunk, hol a nők kivárták a haza érkező katona szerelmüket?! Felejtsd el! Nem fogok ilyenbe bele menni..Vagy megyek veled, vagy maradsz és tesznek amit tenni akarnak.. Feldobjuk őket a rendőrségnél és békén hagynak! 

- Ha feldobjuk őket, magukkal rántanak engem is és sittre kerülök. - néztem kék szemeibe. 

- Akkor vigyél magaddal!- suttogta nyakamba, vékony hangja finoman csengett vissza..

- De nem lehet! Dave-el kell lennem egy házban és félek, hogy..megpocsékolna..

- Ahj, Harry! - húzódott el tőlem, majd mászkálni kezdett a hajon. Csípőre vágta a kezét, rágta a száját..- Akkor meg ne menj!!

- Louis! Már meséltem a családomról.. És úgy néz ki, él a húgom.. Az ő élete is veszélyben van..

  Egy pillanatra megállt s rám nézett. Még mindig az ideg jelképezte őt, de láttam rajta, hogy megértett engem. Felfogta, hogy ez lesz a helyes. Egyénként is, én hiszem, hogy van olyan erős a szerelmünk, hogy kibírjuk ezt az időt egymás nélkül. Közelebb sétált majd átölelt..Magamba szívtam illatát, hogy soha se feledjem el. Homlokára pusziltam, nekem is nehéz lesz.. De nincs más választás. 

- Nem akarom..Nem akarom, hogy elmenj..- kezdett el sírni, felnézett rám így szemeivel kerültem szembe.. Csillogó kék szempár.. Könnyek hullottak folyamatosan belőlük, fájt őt így látni..Szívem kétszer gyorsabban vert, de ezt ő nem láthatta..

- Figyelj, Louis.!- súgtam fülébe, késztetve arra, hogy újra rám nézzen. - Kibírjuk., És minden egyes nap hívlak majd..- lepusziltam a könnyeket arcáról, majd lágyan ajkaira csókoltam. Apró kis puszikat hintettem pici szájára, majd végig nyaltam alsó ajkát és elhúzódtam tőle.- Szeretlek, nagyon!- gyönyörű szemeibe újra könnyek gyűltek, szorosabbra vette ölelésünk, majd mellkasomba bújva szipogott. Ennél hitelesebben nem is mondhattam volna, hisz ez szívből jött. Mindig is szívből jött, de soha sem voltam képes úgy kimondani, hogy az teljesen hiteles legyen..Most sikerült!

- Én is téged..- nézett fel rám ismét, szemeiben a könnyek csillogtak. Lehajoltam s megint megcsókoltam. Bejutásért könyörgött nyelve, azonnal megadtam neki. Vándorló útja nyelvének kezdetét vette a számban, nekem pedig kezem a testén. 

 Fenekébe csíptem, mire elhúzódott tőlem, majd egy mosoly kíséretével a nyakam köré fonta karjait ezt kihasználva, felkaptam az ölembe és bevittem a hajó egyetlen szobájába. Tudom, nem ez a legalkalmasabb helyzet erre, de ki akarom használni ezt a maradék kis időt. Végül is két hónapig nem fogom látni, nekem ez így is, úgyis kín lesz nélküle..

 - Harry..- suttogta, mikor letettem az ágyra.. Hajamba túrtam, nem tudtam mit szeretne. 

- Csörög a telefonod..- mosolyogta édesen, legszívesebben neki estem volna és végig csókolgattam volna egész testét.. 

- Még jó füled van, kicsi nyuszim..- vigyorogtam rá kajánul, mire ő kissé elbizakodva vont vállat. 

 Zsebembe nyúltam, majd kivettem belőle a telefont..Nem hívást, hanem SMS-t kaptam..

"Harry! Egy fél órán belül, legyél a reptéren! Húz az idő, siess!                               Remélem, jól döntöttél! A reptéren találkozunk, STYLES!                                                                                 Üdv: Dave"  

   Elolvastam az üzenetet és  vissza dugtam a zsebembe a telefont..Biztos vagyok benne, hogy valami nem úgy megy, ahogy kellene.. Dave nem a semmiségért hív most a reptérre, van valami a háttérben..Érzem..! 

2. Évad/1.

                                                 Louis Tomlinson

  

Fura egy álmom volt az éjszaka..Igazából, kevés dologra emlékszem, csak az maradt meg bennem, hogy Harry egy másik nembeli emberrel volt...A lánynak szőke haja, fekete tűsarkúja volt és Harryvel egymagasságú. Irigyeltem, amiért nem kellett lábujjhegyre állnia egy csókért, viszont fájt, hogy megcsókolta. Én a fa mögül észre vettem őket, s odasétáltam eléjük, hogy megzavarhassam enyelgésüket, de nem jártam sikerrel. Harry rám nézett, majd a újra megcsókolta a lányt..Nagy szemekkel néztem őket, a sós könnyek előtörtek a szemeimben, megszólalni se tudtam, csak a fájdalmat éreztem amit ez a látvány okozott..    

- Most miért nyavalyogsz?- húzta fel gúnyosan Harry a szemöldökét, ekkor már engem nézett, de ez nem az a nézés volt amit én szeretek...Nem tudtam válaszolni, inkább hagytam a könnyeket tovább szaporítani. - Nem érdekelsz, minek jöttél utánam? Ő az akit szeretek.. Húzzál innen! Egy ringyó vagy! Nem is értem, hogy lehettem veled! Tiszta törpe, ronda kis lelkizős pöcs vagy! Takarodjál el!- mosolygott ugyan, de nem jószívűen.. Ez a mosoly csak azt takarta, hogy mennyire utál.. Csak gúnyolódott rajtam.  - Louis..- éreztem meg arcomon puha kezét..Rúgkapálni kezdtem lábaimmal, oly hevesen, hogy nem sok híján lerúgtam magam mellől Harryt.- Louis.. Nyugi! Miért sírsz? Mi a baj?- aggodalmaskodott, ekkor jöttem rá, hogy végre felébredtem és vége az idétlen álomnak. Megtöröltem könnyes szemeim és a mellettem fekvő Harryre néztem, ki ijedten nézete arcom. - Mi a baj, kicsim?

- H..Harry..- szipogtam.. 

- Mondd..!

- Ígérd meg, hogy soha sem fogsz elhagyni!- néztem smaragd zöld szemeibe, melyek félelemmel és csillogással volt megtöltve. Elmosolyodott és közelebb hajolt. 

- Ígérem..- puszilt homlokomra én pedig gyengéden végigsimítottam karján..- Öltözz fel gyorsan, addig csinálok reggelit! Utána pedig szerintem, megyünk hajókázni..- mosolyogta büszkén.. Hajókázni..Még sohasem ültem hajón..

- Okés!- bólintottam..- Na, akkor sicc! Csináld a reggelit! Nem akarok éhen halni!- vigyorogtam, s eltoltam magamtól. 

- Nyugi nem fogsz!- csókolt ajkaimra s felállt az ágyról. Egy alsónemű volt csupán rajta, ami szenzációsan állt neki, de nem kémlelhettem benne túl sokáig mert kilépett az ajtón..

     Lelöktem magamról a puha, zöld színű takarót és a szekrényhez léptem.. Minden nadrágom színes szinte.. Kék, zöld, piros, barna és fekete.. Meg talán két fehér. A fekete nadrágomnál maradtam és egy fehér pólónál.. Erre még felvettem egy fekete cipzáros pulcsit és felhúztam a szintén fekete Vans cipőmet.. Beálltam a tükörbe és végignéztem magamon..Mintha gyászolnék valamit, vagy valakit! Nem baj, jól áll a fekete..

  Hajammal nem foglalatoskodtam, leszaladtam a konyhába, hol már finom illatok szálldogáltak.. Harry a konyha mester..! Na nem! Ő borzasztóan rossz a konyhában..

- Mit készítesz?- ültem le az asztal melletti székre. Harry rám nézett, végig mért majd mosolyogva közelebb lépett.

- Hagymás tojást és gyümölcsös teát..- hajolt le, s lopott tőlem egy csókot. Körbefogta arcom, s hosszadalmassá tette csókunkat, mit egyáltalán nem bántam. Végig futtattam kezemet oldalán, mire Harry az ölembe ült. Még ilyen sem volt, általában én ülök az ölébe.  Átöleltem derekát és újra megcsókoltam..

- Harry..- húzódtam el tőle.- a tojás.. Nem kéne figyelned?

- Lezártam..- mosolygott majd arcomra puszilt s felállt. Megtálalt majd leült mellém.- jó étvágyat, kicsi nyuszim!

31.Rész

                                                Louis Tomlinson 

        Mindennél jobb érzés úgy kelni, hogy Harry forrón ölel ez által hozzám simul. Mozdulni, nem mertem, mert éreztem szuszogását, nem akartam felkelteni. Hasamon pihentető kezére tettem az én tenyerem majd jólesően végighúztam rajta. Kár, hogy nem láthattam arcát mivel háttal voltam neki, de így is éreztem szeretetét..pedig aludt.
- Fent vagy, cica?- hallottam meg rekedtes, mély hangját. Testemet jól esően rázta ki a hideg, mikor lábát átdobta rajtam. Mosolyra húztam ajkaim, majd egy mozdulattal szembe fordultam vele. Smaragd zöld szemei elsőnek az én íriszeimbe néztek, majd letévettek ajkaimra aztán a takaratlan felső testemre. Ijedten vettem észre, hogy még ennél is lejjebb tévedt. Lenéztem, észleltem, hogy a takaró a földön hever így látszódik, hogy mind kettőnkön csupán egy alsónadrág van..Végül is, megvolt az első alkalom, mi az igazat megmondva borzasztó jó volt, tetszik a tudat, hogy Harry nézte az én kényelmemet is így átvállalta a fájdalmat..
-- Éhes vagyok..- fújtam ki a levegőt, örültem, hogy végre megtudtam szólalni. Harry elmosolyodva, átdobtam rajtam a kezét is így derekamat ölelte.
- Én is..- közeledtek ajkai, oly sürgetően.- Csak én most rád vagyok éhes, sütikém..- a megszólítások még mindig szokatlanok és túlságosan is zavarba tudnak hozni, fáj, hogy nem tudok magamnak parancsolni és mindig elpirulok, így megadom magamat Harrynek.
    Kezével egyre lejjebb haladt, majd megállt hátsó felemnél és egy gyorsabb mozdulattal az anyag alá nyúlt majd rásimította tenyerét fenekemre, én pedig éreztem, hogy nem sokáig maradok még nyugodt állapotban. Egyre közelebb húzódott hozzám, mellkasunk már egybeért, de neki ez nem volt a megfelelő pozicíó. Összedörzsölte férfiasságainkat mire egy halk nyögés szakadt fel torkomból. Nyögésemre, lehunyta szemeit és belecsípett fenekembe. Egyik kezemmel göndör fürtjei közé túrtam aztán hátrább húztam hajától fogva fejét, ezzel ellenezve azt, amit csinál.
- Mi a baj?- kérdeztem ártatlan tekintettel miközben keze bejárta fenekem.
- Menjünk reggelizni..!- parancsoltam, mire újra bepróbálkozott egy csókkal, de nem adtam meg neki magam.- Harry!! Nem jössz, esküszöm soha többet nem érek hozzád!
- Kis zsaroló..- szállt ki az ágyból egy grimasszal arcán majd lesétáltunk a konyhába.
   Liam a kanapén iszogatta a kávéját, ami nem lepett meg hisz Liamről csak azt tudom kinézni, hogy nyugodt ember. Ezzel ellentétben Zayn és Niall..hát, nem is tudom, hogy fogalmazzak..érdekesek. Zayn a konyhapultnak nyomta nyomta Niallt és úgy falták egymást, vándorló kezekkel. Niall keze Zayn nyaka köré volt fonódva, ez még nem is volt olyan nagy szám. Viszont Zayn az már Niall alsójában kutatott.

   Figyelmen kívül hagytuk a fiúkat és a szobában megreggeliztünk majd filmet néztünk. Mindketten elaludtunk, imádtam úgy aludni, hogy közben Hazza ölel.
   Semmi gondunk nem volt továbbá, mivel a rossz munkája már feloszlott így a gyorsétteremben fog velem dolgozni. Anyáékkal egy-két nap elteltével kibékültem, elfogadták, hogy a saját nememhez vonzódom és szeretem Harryt.. Tudom, hogy mindig lesznek akadályok az életemben, de azok már csak dombok lesznek a síkságon hisz már nagyobb baj nem lehet...

                                        VÉGE A BLOGNAK, TUDOM HIRTELEN, NE ÖLJETEK MEG EZÉRT, DE NEM BÍRTAM TOVÁBB ÍRNI! I'm sorry....

Segítséget kérek!

 Sziasztok! A húgom belekezdett egy Nialles  blogba és gondoltam, megosztom veletek..: http://sweetieboy00.blogspot.hu/2014/06/prologus.html Niall-os <-----
   Én is belekezdtem egy Harrys-be és számítok néhány itteni olvasóra is.. Sokat jelentene már most az elején a véleményetek, mert egy tök jó sztorit találtam ki és  szükségem van az olvasókra. Kérlek titeket, nézzetek be hozzám: http://eu16elete.blogspot.hu/2014/06/1-resz.html Prológust nem írtam, ne is keressétek, viszont az első rész fent van és már a második is készül.. FONTOS LENNE, HOGY BENÉZZ! Ne haragudjatok, hogy nem résszel jelentkeztem, de a héten (szerintem) nem is lesz rész..most majdnem egyszerre hoztam kettőt.. Szóval ha van egy kis időd nézz be a másik blogomba, nagyon de nagyon szükségem van az olvasókra..

30.Rész

            Hali! Hosszabb lett ez a rész is, nem igazán tudom mit mondjak róla, szóval nem részletezem.. Húgom, próbál utánozni, így ő is belekezdett egy blogba..Büszke vagyok rá, mert egész ügyes gondolatai vannak. Akit érdekel, annak itt van: http://sweetieboy00.blogspot.hu/2014/06/prologus.html Csak a prológus van még fent, de azt várja, hogy legyenek olvasók..Egyébként a blog Nialles, elég ritka sztorival..A prológusban nagyon röviden van minden, tehát akinek van kedve az nézzen be..:)
Jó olvasást!                

                                                           Harry Styles 

   

 Miután megérkeztünk Liammel a barlanghoz, hol Davel szoktunk találkozni, megbeszéltük, hogy a gyilkolásba nem megyünk bele, akármennyit is fizetne Dave.
  Besétáltunk a barlang féleségbe, hol egy nagy faasztal és sarokülő foglalt helyet, melyen Dave és Brad ült. Már a látványra a hányinger kerülgetett, aztán felmerült bennem az egész amit tettek velem a múltkor..undorítóak. Mikor megláttak minket, min a kettőjük arcára mosoly ült, undorító mosoly..
- Csak hogy megérkeztetek..- vigyorgott Dave, leginkább engem nézve.- Gyere csak ide, Harry..- mutatott kezével, megforgattam szemeim majd nagy lépteimmel elé sétáltam. Megnyalta alsó ajkát majd két kezét csípőmre simította, mire hátra léptem így érintése nem ért tovább. Idegesen összeráncolta homlokát, majd felkuncogott, nem tudom min. Brad még mindig hülyén mosolygott. Liamre néztem , ki kikerekedett szemekkel figyelte az eseményeket.
- Mondd már mit, mit akarsz!- flegmán beszéltem bár nem is érdemelt mást ez a két dög.
- Téged..- nevetett Dave, mondata meglepett. Azonnal eszembe jutott Louis, ki most elképzelésem szerint a villában van és csak az járhat a fejében, hogy vajon valami bajom esett e..
- Felejtsd el!- intettem neki egy aféle  "csát" és hátat fordítva neki elindultam Liamhez, kinek egy halvány mosoly kúszott szájára mikor látta, hogy kezemmel mutatom "Dave dilis"..
- Csak egy alakalom, Styles..- szólt utánam Dave, mire felnevettem mert már nevetséges volt ez az egész dolog.
- Még annyira se kellesz..És..Tudod mit? Kiszállok ebből az egészből! Nem dolgozom többé neked, szarok most már rád! Csáá!!- nem nézve felé, újra intettem neki, majd már sokkal jobb kedvvel ültem be az autóba. Nem szólt semmit se Dave, de tudom, hogy ennek még lesz következménye, viszont egyáltalán nem érdekelt. Örültem, hogy végre vége, nézek majd egy új munkahelyet és kész! Nekem csak az a fontos, hogy Louis boldog legyen, úgy, hogy feltudjon vállalni..Ne bántsa a munkám, mert neki a legjobb jár.
   Liam beült hozzám, büszke volt rám..Elindultunk haza, az egész utat végig nevettük, jó kedvünk miatt.

       A villába beérve Liammel ketté váltak útjaink. Nem tudom ő hova mehetett, de különösebben nem is nagyon érdekelt. Én az első emeleten ledobtam cipőmet majd benyitottam a szobába ahová Louist is beparancsoltam. Az ágy szélén ült, ölébe tartva kezeit és közben azokat piszkálta. Gondolkodhatott, mikor meglátott szemei felcsillantak és egy alig észrevehető mosolyra húzta édes ajkait. Lassan mellé sétáltam, majd lehajoltam és homlokára nyomtam egy puszit. Kék szemei végig mértek míg leültem mellé. Combunk súrolta egymásét, de ez ne zavart. Egyik tenyerem combjára simítottam, mire rám nézett. Láttam rajta, hogy megakar csókolni, de nem meri, így egy biztató mosollyal jeleztem neki, hogy nyugodtan, viszont nem tett semmit. Még mindig zavarban van mellettem, minden egyes tette miatt cékla vörös lesz. Már ezt nagyon jól megfigyeltem.
- Kiszálltam ebből a munkából..- mondatomra kérdően nézett rám, mire csak meghúztam a vállam ő pedig ennyivel megelégedett, bár láttam rajta, hogy számtalan kérdése van még.- Fürdesz velem?
- N..Nem..- mondta ki második próbálkozására, valahogy sejtettem, hogy elsőnek ezt fogja mondani, de úgyis az lesz amit én akarok. Ráveszem, akármibe is kerül. Tenyeremet egyre feljebb csúsztattam, fel a férfiasságáig. Csigalassúsággal takarásban lévő nemi szervére vezettem kezem, dudora nőni kezdett. Rámarkoltam, oly erősen, hogy fájdalmába felnyögött. Újra rámarkoltam, figyeltem arcát, láttam, hogy élvezi amit teszek, így hirtelen levettem kezemet róla és már hozzá sem értem. Nyakához bújtam, majd apró puszikat leheltem rá. Felsóhajtott tetteimre aztán hajamba túrt, imádtam mikor ezt csinálja.
- Akkor jössz?- kérdeztem újra, mire nemlegesen megrázta a fejét. Egy helyen megszívtam bőrét mire megint felnyögött én pedig újra próbálkoztam.- Akkor jössz?
- H..Harry...- sóhajtottam nevem, mikor nem csak ajkaimmal, hanem kezemmel is kényeztettem. Férfiasságát masszíroztam, mi egy kicsit nehézkes volt a ruhaanyagok miatt. - Hadd..hadd abba...
  Erősen rámarkoltam férfiasságára, mire meghúzta a hajam , mosoly került ajkaimra, tudtam, hogy mitől fél..még mindig..
- Louis..esküszöm nem csinálok semmi rosszat..- váltam el nyakától és kezemet is levettem róla, így az összes eddigi tevékenységemet megszüntettem és el húztam tőle fejem, keze már nem volt göndör fürtjeim között.
- Legyen..- adta be a derekát, büszkeség járta át egész testem, boldog voltam.
  Felálltam mellőle elővettem egy alsónadrágot, magamnak majd egyet neki is és intettem, hogy jöjjön. Besétáltam a fürdőszobába Louis pedig szorosan jött utánam. A villában hat fürdőszoba van, ez a legjobb közülük.. Szerelmem figyelte a bent lévő tárgyakat, bútorokat..látszott rajta, még ilyen fürdőbe nem járt, mondjuk sok ember van még így..
- Hogy szeretnéd?- kérdeztem, mivel több lehetőség is volt, közben levetkeztem..ő sem értette mire gondoltam, látszott az arcán.- Zuhanyban, kádban, pezsgőfürdő? - meglepődve nézett, mikor kimondtam, hogy "pezsgőfürdő", de végül csak annyit mondott, hogy "zuhany", bólintottam, láttam, hogy zavarban van, már megint, de én ezt még fokozni akartam.
- Öltözz, cica!- mosolyogtam, miközben levettem magamról a fehér pólót. Szerelmem pólója szegélyéért nyúlt, de én megszólaltam, így abbahagyta munkálatát.- Öltöztesselek le, falatkám?- léptem elé, direkt használtam ezeket a szavakat, zavarba akartam hozni..mondjuk, ez már megvolt, de azt akartam, hogy lángoljon. Megfogtam pólója szegélyét és lehúztam róla a ruhadarabot. Végignéztem felsőtestén, kénytelen voltam beharapni alsó ajkam, olyan csodálatos.. Két tenyerem végig húztam mellkasán majd hasán aztán játékosan rácsaptam. Felkuncogott, én pedig kigomboltam farmernadrágját ő ezt már magától is lehúzta magáról. Arrább rúgtam az előttünk lévő két ruhadarabot, így már a sarokban hevertek. Boxere szélébe akasztottam egyik ujjam, majd meghúztam aztán elengedtem, hogy csípje meg bőrét. - Vedd le, cica!- mosolyogtam, majd megfordultam és beállítottam a vizet. Beálltam a kabinba és magamra irányítottam a langyos vizet. A kint álló Louisra néztem, ki engem nézett.
- Gyere,félőském..
- Nem vagyok félős..- motyogta durcásan, miközben belépett hozzám.
      Megfürödtünk, majd lefeküdtünk aludni. Átöleltem szerelmem, minden testrészünk érintkezett, úgy ahogy én szeretem. Ölelő karom, derekán feküdt, tenyerem pedig hasán pihent. Megfogta kezem, majd összekulcsolta.
- Jó éjszakát, durcásom..- Pusziltam arcára majd hagytam, hogy mindketten nyugovóra térve elaludjunk. 

29.Rész

     Hali! 

Itt a rész, Niall szemszögéből mert ez egy kis Ziall..Nem +18, sajnálom..De így is Ziall.. 

Próbáltam nem túl nyálast, de durvaságnak még az ő helyzetükben nincs itt az ideje..

Remélem tetszeni fog, mindenkinek..(kevés az esélye xdd) 

Jó olvasást, drágáim! 

Jah, és kommentelni ér!!!

                      

                                                Niall Horan 

   

Érezhető volt a vízben, ahogy Harry és újabb kuncsaftja Louis, kiszállak a medencéből, de igazság szerint nem érdekelt mert sokkal jobban lefoglalt az, amit Zayn csinált. Egyik keze csípőmet szorongatta, másikkal pedig felemelte az egyik karom és a medence oldalának szorította azt is, a fejem fölött, ezzel a tettével akadályozta meg, hogy kitudjak szabadulni a kezei közül..mondjuk, én nem is akartam, de fő a biztonság! Ajkai érintkeztek az enyémekkel, nyelve pedig vadul turkált a számban. Éreztem, ahogy egyre jobban nekem nyomja magát, ezáltal mellkasunk és dudorunk érintkezett. Borzongás járta át egész testem, nem gondoltam semmire mert Zayn hatása alatt voltam. Már nagyon régóta erre a pillanatra vártam. Egy féléve feküdtünk le és azt mondta megbánta, neki nem számított semmit. Azóta hozzám sem ért, csak úgy, mint egy barát és végre érezhettem azt, hogy ő is akar engem..boldog voltam, legszívesebben ajkaira kuncogtam volna,  de nem tehettem mert akkor elkellet volna válnom nedves ajkaitól, melyek jólesően masszírozták az enyémeket. 

       Zayn keze csípőmről lesimította kezét fenekemre, majd erősen belemarkolt, torkomból pedig egy sóhaj szakadt fel, mely ajkaink közé préselődött, így csókja ízét már csak az elmúlt percek emléke miatt éreztem. 

 Édesen mosolygott, tudta tetszett amit csinált, mégis feljebb tolta tenyerét. Vissza a csípőmre. Barna íriszei szöget vertek a tekintetemben, úgy, mint az enyém az övéjeiben. Beharapott ajkakkal figyelte a szemeimet, még ezt én is megtettem csak én vele ellentétben nem tudtam elrejteni a boldogságomra utaló mosolyom. 

- Tudod mennyire szexuálisan nézel ki?- vigyorgott, a mosolya már szinte megölt. Szemei csillogtak, vizes haja lelapult, ajkai pedig hívogatóak voltak, de én nem mertem kezdeményezni, féltem, hogy nem csókol vissza, vagy kiröhög és kiszáll a vízből..Mindenki azt hiszi, hogy egy bátor srác vagyok minden szituációban, de aki ezt gondolja, az nem ismer még eléggé.

- Nem is..- válaszoltam végül, nem nagy meglepetésemre felnevetett mondatomra. Sokszor mondta már, hogy aranyos az akcentusom ezzel mindig zavarba hozott, úgy, hogy ő észre sem vette.

- Cukiság..- nem gondoltam volna, hogy ez lesz a következő szó amit mond, de talán Zayn az a srác ki mindig tud nekem meglepetéseket szerezni. Vigyorom egyre nagyobbra nőtt és egyre jobban kívántam őt, de úgy láttam, neki ennyi bőven elég volt. Egy mosolyt még villantott felém majd védelmező karjaiból elengedett és testem helyett a medence szélét tapogatta tenyere. Bámultam rá, mint aki azt se tudja él vagy hal most...mondjuk talán így is volt. Figyeltem tenyerét, mely enyémhez képest óriás.

- H.. Hova mész? - szólaltam meg, akkor amikor már kiszállt a vízből. Vizes alsónadrágja rátapadt testére felsőtestéről pedig csepegtek a színtelen vízcseppek. Így volt tökéletes nekem, ahogy van. Tizenhat éves korunk óta ismerem és azóta szerelmes vagyok bele, de neki soha se mertem elmondani. Elsőnek féltem attól, hogy amiért fiú vagyok nem fogja érdekelni, de ez a félelem elszállt mikor kavarni kezdett Harryvel, ki kikosarazta egy idő után az én legnagyobb örömömre. 

- Niall, sajnálom..- kétszavas mondata rezzentett ki gondolkodásomból.- De nem lehet, tudod..én még mindig Harryt szeretem..- összetörtem, de nagyon..Nem tudtam tovább mosolyogni, mert ebben a pillanatban sírni lett volna kedvem és közben nyavalyogva ütni a földet, mert már túl sok volt ez nekem. Azt hittem, most már tényleg boldog leszek, Zaynnel..Még mindig Harry-t szereti, ki nagy- ívben tesz az érzéseire, velem ellentétben. 

- Kösz..- csúszott ki a számon, mire Zayn visszafordult felém, én kiszálltam a vízből, kicsit zavarban jöttem mivel tudtam, hogy engem stíröl. Vettem egy nagy levegőt, a szemeibe néztem majd belekezdtem a mondandómba.- Rohadt szerencsés vagy, hogy Harry adott neked egy esélyt, de te még annyira se méltatsz! Nem veszed figyelembe, hogy öt éve, rohadt öt éve csorog szinte érted a nyálam?! Mindent megtennék, csak azért, hogy az enyémnek tudhassalak, mert én tényleg szeretlek téged, már azóta mióta csak barátok vagyunk..Lefeküdtünk, te meg közlöd megbántad, most a vízben történtek után meg közlöd, hogy Harryt szereted?! Rohadtul fák már ez az egész, Zayn!! Miért nem vagy képes felfogni, hogy szeretlek téged? Te csak Harry után koslatsz, de felfoghatnád már, hogy mással van.. Látszólag, szereti ezt a Louis és a srác is őt..Nem látod, boldogak egymás mellett! Én miért nem vagyok ilyen boldog? Jah, igen, mert egy seggfej folyton megaláz!!Az tudod, hogy fájt amikor a tegnap Kelly hátsóját fogdostad?? Az nap este legalább olyan három füves cigit elszívtam, mert nem tudtam lenyugodni amiért tudtam, hogy veled alszik..És te nem csak feküdni akartál mellette..- minden idegemet kiadtam, nem gondoltam arra mit mondok, csak motyogtam. Nem érdekelt már semmi. Zayn kikerekedett szemekkel nézett rám, szólásra nem nyitotta száját én pedig éreztem ahogyan a könnyek utat törnek bennem és végig folyik arcomon. Idegesen fújtatva, megkerültem Zaynt és felszaladtam az első emeletre ahol  szobám volt, majd becsaptam magam után az ajtót és levágódtam a puha franciaágyra..Álomba sírtam magam..
 
  Álmomból egy simogató kéz rezzentett ki. Lassan, kinyitottam szemeim, de az illetőnek háttal feküdtem, így kénytelen voltam megfordulni. Azt hittem, még mindig álmodom vagy csak túl csipás vagyok, de nem! Ez volt a valóság, és semmi sem állt szemvilágom útjába. Zayn volt az, ki még aludtam oldalamat simogatta, puha tenyerével.
  Nagyokat pislogtam magam elé miközben tűrtem ahogy simogat. Néztem azt, ahogyan az ágyam előtt térdel, és minden erőjével rám összpontosít..Nem értem mi történhetett vele, míg aludtam.
- Gondolkodtam, Niall..- kezdett bele, halkan beszélve, kék szemeimbe nézve.- Igazad van. Sajnálom, hogy öt évig miattam szenvedtél..- szavai jól estek, de nem tudtam mit gondoljak. Ezzel azt is mondhatta volna, hogy csak barátok és semmi más, viszont megszólalni már nem tudtam, talán sokk alatt voltam vagy esetleg Zayn tette zavart meg ennyire.
- Tényleg szeretsz, Niall?- reménykedő hangon szólalt meg, mondatába még én is belepirultam. Nem tudtam igazat kellene mondanom, vagy hazudnom. Szerintem egyértelműen megmondtam már neki a délután, nem értem miért hitetlenkedik, nem szoktam neki hazudni.
   Halványan bólintottam, mi más tehettem volna? Ha szóval fejezem ki neki és ő felsóhajt majd közli újra, hogy ő Harryt szereti, még jobban összetörök és újra megalázna..Így is gáz, hogy megtudta ő az ideálom.
   Gondolataimból Zayn száraz ajkai ébresztettek fel. Azt hittem elájulok, mikor felfogtam, hogy megcsókolt. Kár, hogy ez csak pár másodpercig tartott mert elhajolt ajkaimtól, a fülemhez.
- Próbáljuk meg együtt, Niall.

- De te Harryt szereted...
- Ő azt a kis csitrit szereti.. tudom, hogy nálad is többet érzek a barátságnál, Niall..Szükségem van rád.. Rossz volt látni, hogy miattam sírtál, nagyon rossz volt. Imádom kimondani a neved, imádom hallani a cuki hangod és akcentusod, a szőke a hajad, kék szemed...rájöttem ezek a dolgok megőrjítenek benned.- erre újra közeledtek csábító ajkai, én pedig megadtam nekik magam, már megint..jól esett, ez is rövid volt, de a legjobb ezután a vallomás után, szerintem.- Melléd mászhatok?- kérdezte reménykedve az igenemben, barna szempárainak nem is tudtam volna nemet mondani. Bólintottam, kicsit arrébb csúsztam, hogy mellém férhessen ő pedig befeküdt mellém majd a paplant ránk húzta..